Az első gyakorlat amit megtanultam a térdkörzés volt. Tanultuk az iskolában testnevelés órákon, most mégis más megvilágításban szeretném közkinccsé tenni.

A térdkörzés a térd lazítását szolgálja, de ennél sokkal többet ad a gyakorlónak.

A térdkörzés mozgékonnyá teszi a felsőtest teljes súlyát cipelő térdízületet, mivel állandóan használjuk, sőt, gyakran megerőltetjük, ugyanakkor igen keveset teszünk azért, hogy megőrizzük erejét, rugalmasságát. Úgy tudom, – de az információ az internetről származik, így fenntartással kérem fogadni, – hogy az összes ízület közül a térdízületet  műtik a leggyakrabban.

A gyakorlat megkezdése előtt a kezünkkel dörzsöljük meg a térdünket, hogy serkentsük a csi termelődését. Ha kicsit a gyakorlatra figyelünk, érezzük, ahogy áramlik az energia a kezünkből és átsugárzik a térdünkbe. Persze, ha nem érezzük sincs baj, az energia attól áramlik, csak még nem vagyunk érzékenyek a finom energiákra.

Álljunk vállszélességű terpeszben, hajlítsuk be a térdünket, és engedjük le  a csípőnket egészen addig, amíg szinte ülő helyzetbe nem kerülünk. De figyelni kell arra, hogy a térd ne előzze meg a nagylábujjat! A tenyerünk legyen a térdünkön. Így végezzünk kilenc térdkörzést a legnagyobb ívben, az óramutató járásával megegyező irányban, majd ellenkező irányban is kilencszer. Kezdők kevesebbszer is ismételhetik.

Ugye ismerős?

A térdkörzés a térdet hajlító és kiegyenesítő izmokat nyújtja. A lábfej elülső részén egyensúlyozó guggolás megdolgoztatja a bokaízületeket, valamint a láb és lábfej izmait.

«««Vissza a főoldalra

Share on Facebook

Print PDF