Bejegyzéseimről

vizcseppek

Abban  a pillanatban, ahogy találok valahol egy szép fehér virágos képet, rögtön eszembe jut miről kellene az újabb bejegyzésnek szólni. Ha hiszitek, ha nem bárhogy keresem, nem találok olyan képet, eddig jött elém az összes, és mindig több volt, amiből lehetett választani.

Van egy kedves barátom akire persze, mindig lehet számítani, folyamatosan küldi nekem a szebbnél szebb prezentációkat. És milyen jó volt ráérni, milyen jó volt "semmit csinálni",  és gondtalanul képeket nézegetni, virágos képet keresni. Az esőcseppes képek közül választottam egyet, a kép közvetlenül eső után készült, digitális kamerával. Hát nem gyönyörű?

De mikor érünk mi rá?

Leginkább semmikor, magunkra figyelni, magunkkal lenni, a számunkra talán legfontosabb személynek még  az igazi hangját sem ismerjük. És nem gyönyörködünk a körülöttünk lévő világban, nem élünk   a pillanat adta csodáknak. Nem vesszük észre, hogy milyen klassz, hogy a lányunk még velünk akar vásárolni, csak ha túl drága lett a vásárlás eredménye, mert közben sem vele voltunk elfoglalva, élvezve a ritka pillanatok egyikét. És szent időnek kinevezni, ha egymásra figyelhetünk, beszélgethetünk, nevetgélhetünk.

Mi is történik ilyenkor velünk, ha élvezzük  a varázslatot, a jelenlét varázsát, és tudunk gyönyörködni az élet apró pillanataiban, az már pont elég, hogy emelkedjen a rezgésünk, valahogy több energiánk lesz, jobban érezzük magunkat.

Rajta gyönyörködésre fel! Annyi szépség van a világunkban. Nyisd ki rá Te is a szemed!

És mit gondoltok, ha rá tudunk csodálkozni a körülöttünk lévő világra, vagy akár egy "stefanikus" prezentációra, - amire egyébként nekem sincs időm - legalábbis azt gondoltam, hogy ilyen értelmetlenséggel töltsem a drága időmet, és milyen érdekes, hogy nem találtam szép fehér virágos képet, pedig ott volt előttem.