10 perc önmagunkkal

Kicsi voltam, amikor egy rádió riportban arról volt szó, hogy a japánok, amikor  munka után hazamennek pár percet magukkal foglalkoznak, meditálnak, lecsendesítik tudatukat, csak azt követően találkoznak családtagjaikkal. A munka, a másokról való gondoskodás kimeríthet bennünket. Ezt gondolom, már mindenki megtapasztalta, nem kell tovább ecsetelni.

De mit lehet tenni?

10 perces szünet alapvető fontosságú lehet az energiaszintünk helyreállításában. Szükségünk van arra, hogy valamennyi időt egyedül töltsünk és megszabaduljunk a negatív energiáktól.

Az első néhány percben teljesen lazuljunk el. Állunk vagy ülünk. Fejünk felett képzeljük el, hogy egy óriási köcsög  langyos méz van. A méz kiborul, lassan végig folyik a testünktől. Mire a méz leér a földig, biztos, hogy lecsendesedünk. Ráadásul milyen finom! 😎

Feküdjünk le a földre, lazítsuk el a testünket, és összpontosítsunk a légzésünkre. Biztos írtam már valamelyik bejegyzésbe, de inkább ismétlem magam, mert amilyen fontos, legalább annyira egyszerű,  ha a légzésünkre figyelünk, pár perc alatt meditációs szintünkre kerülünk, semmi különös tudás nem kell hozzá. Mindegyik lélegzetvétel legyen mélyebb és mélyebb, és kövessük nyomon a ritmusát. Ha még halkan kimondjuk, hogy ez a belégzés, ez pedig a kilégzés - gondolni is elég - ha nem akarjuk zavarni vele a hozzátartozóinkat, biztos csak a meditációra fogunk figyelni.

Túlzás volt a kezdeti 10 percem. Ha csak öt percet foglalkozunk csendben magunkkal az is csodát tesz az életünkben, egy hét alatt több, mint fél óra, egy hónap alatt két óra, egy év alatt mégis összejön  24 óra, amikor csak önmagunkkal vagyunk.

Sok?  Dehogy sok, viszont nem kerül pénzünkbe.